Gönc
A város kultúrtörténeti nevezetessége, hogy nevéhez kötődik az első magyar nyelvű bibliafordítás. A történelmi műemlékben gazdag Gönc híres az itt készülő barackpálinkáról is.
A település története a honfoglalásig nyúlik vissza. Az 1200-as években a királyi udvar német kézműveseket telepített ide, melynek hatására Gönc fokozatosan elnémetesedett. A huszita mozgalom kibontakozása nyomán Giskra huszitáinak kezére került. A korra emlékeztet a településen ma is látható, huszita-háznak nevezett népi műemlék. Az egykori lakóházban a XIX. század második felének állapotát tükröző paraszt-polgári lakásbelsőt alakítottak ki. Gönc a középkorban Magyarország egyik legjelentősebb kereskedelmi útján helyezkedett el. A Debrecen-Tokaj-Kassa-Bártfa útvonalon lévő gönci Hernád-hídon át zajlott a hegyaljai bor kereskedelme észak felé, valamint a Tiszántúlon át Erdélyből itt szállították az árut Csehországba és Sziléziába. A város a hegyaljai borok szállításába hordók készítésével kapcsolódott be, olyannyira, hogy a 136,6 literes gönci hordó neve mértékegységgé vált.
A település 1570-1647 között Abaúj megye székhelye volt. A reformáció idején híres kulturális központ, papja, Bencédi Székely István írta az első magyar nyelvű történelemkönyvet. Veje, Károlyi Gáspár fordította le először magyarra a teljes Bibliát: ez az 1590-ben megjelent, úgynevezett vizsolyi biblia. Kéziratait nem kisebb ember hordta gyalogosan Göncről a vizsolyi nyomdába, mint az ott diákoskodó, később híres zsoltárfordító és szótárkészítő Szenci Molnár Albert. A bibliafordítóra múzeummal és biblia-kiállítással emlékeznek. A település sorsát megpecsételte a trianoni békeszerződés: az ország szélére került, elvesztette korábbi társadalmi, gazdasági kapcsolatait. Városi rangját 99 év után, 2001-ben kapta vissza.
Képek
