Hollóháza

A település nevét az itt gyártott porcelán tette világszerte ismertté. A környék háborítatlan hegyvidék, amelyet számos turista keres fel, miután Hollóháza az 1096 kilométer hosszú Országos Kék Túra egyik végpontja.
A község Árpád-kori település. Nevét az itteni pálosok címerében található hollóról, illetve a falu határában valamikor létezett kolostor (hollósház) nevéből eredeztetik. Egy 1270-ből származó okirat már lakott helyként említette, de a török harcok idején elpusztult, és csak a Rákóczi-szabadságharc után telepítették újra.
A község sorsa szorosan összefonódott a kőedény- és a porcelán gyártással. A mai gyár helyén 1777-ben a Károlyi családüveghutát telepített, ahol 1831-től kőedénygyártás folyt. Fellendülése Istványi Ferenc bérlő négy évtizedes (1860-tól 1902-ig) munkásságához köthető. A porcelángyártás az államosítás után, 1949-ben kezdődött Hollóházán. A gyár életében jelentős esemény volt, amikor 1977-ben Hollóházára érkezett Szász Endre grafikus és festőművész, aki kezdeményezte a művészi táblaképek készítését. Szász Endre egyik porcelánképe látható a helyi iskola főfalán is. A hollóházi kőedény- és porcelángyártásról átfogó képet ad a Porcelánmúzeum. Érdemes megnézni a település református és modern római katolikus templomát, amelyhez különlegességnek számító, porcelánképekből álló kálvária vezet. A településen 2004-től Fazekas-ház működik.

Az országos kéktúra keleti végpontja, Hollóháza

A természet kedvelőinek kiváló túralehetőséget kínálnak a környező hegyek. A kéktúra 1096,9 km hosszú útvonala a nyugati határról indulva az ország legszebb tájait fűzi fel. A település központjában található az Országos Kék Túra keleti végét jelző, a térségre jellemző vulkanikus kőzetből készített, 1996-ban felavatott emlékmű.

Porcelánmúzeum, Hollóháza

Az üveghutától, illetve a keménycserép gyártól a napjaink művészi porcelánjáig megtett hollóházi utat mutatja be a tárlat, amelynek kiemelkedő darabjai a Szász Endre festőművész nevéhez fűződő tárgyak. A kétszintes Porcelánmúzeumban időrendben láthatók a tárgyi és írásos emlékek a kezdetektől napjainkig. A gyár története 1777-ig nyúlik vissza, ekkor létesítették a falu birtokosai, a Károlyiak az üveghutát, amelyből később kialakult a kőedénygyár. Mívesen megmunkált üvegedények és a paraszti kultúra igényeinek megfelelő egyszerűbb, mindennapi használatra szánt kőedény tárgyak idézik a kezdeti korszakot. Az 1800-as évek végétől a polgári ízlésnek is igyekeztek megfelelni: dús mintájú, tüzes színekben ragyogó használati és dísztárgyak valók ebből az időszakból. Az 1900-as évek első felének termékeire a magyaros mintakincs, illetve a szecesszió hatása volt jellemző. Hollóházán 1954-ben tértek át a művészi porcelán gyártására. Először a tömegigény kielégítésére rendezkedtek be, majd elkezdték alkalmazni a máz alatti kobaltszínű dekorációt, és ekkortól vált meghatározóvá a magyar népművészet jellegzetességeinek átlényegítése. Az 1970-es évek második felét és az 1980-as éveket Szász-korszaknak nevezik a gyár történetében. Szász Endre (1926-2003) grafikus és festőművész és a gyár együttműködését vázák, fali tálak és a (porcelángyártásban egyedinek számító) hegedűkészítés jelzi a kiállításon. Különlegességnek számítanak a Forma 1 Magyar Nagydíjak Hollóházán készült trófeái is.

Képek