Szepes – szepesi vár
634 m tengerszint feletti magasságban, a környék fölött mintegy 200 méterrel kimagasodó mészkőszikláról uralja a Szepesi-medencét a Szepesség egyik legértékesebb műemléke, a nemzeti kulturális örökségként nyilvántartott Szepesi vár. Amellett, hogy a 12-18. századok építészeti fejlődésének tükre, 4 hektáros (pontosan 41 426 m2) kiterjedésével Közép-Európa egyik legnagyobb vára. A sziklát, amelyen épült, már a kora-, majd a késő-kőkorban lakták. A régi betelepítés időszámításunk idején érte el legnagyobb kiterjedését, amikor az ún. puchói kultúra népe hatalmas és nagy kiterjedésű erődöt épített itt. A 13. század első harmadában építették a mai köralakú tornyot, a román stílusú palotát és a felsővár további részét. Mivel a várak általában, köztük a Szepesi vár is kitűnően beváltak a tatárjárás idején, IV. Béla szorgalmazta a várépítéseket. Ezért a Szepesi vár területén 1249-ben a szepesi püspöknek egy területet ajándékozott, ahol felépíttethetett egy tornyot és egy palotát. Ekkor keletkezett a helytartói palota, ez az első hozzáépített objektum az eredeti várhoz. A vár birtoklásáért a 14. század első felében ádáz harc folyt. 1312-ben Csák Máté akarta elfoglalni, de a védők megvédték a várat. Röviddel ezután következett a vár kibővítése és gótikus stílusban való átépítése. A huszita háborúkban Giskra Jan a várat elfoglalta. Először a vár alatti lejtőn egy kis erődöt építtetett, majd a nagy várudvart erősítette meg. A vár fokozatosan nyerte el mai formáját és kiterjedését. A vár történetében jelentős év volt az 1464-es év, amikor a mindeddig királyi várat az uralkodó Zápolya Imre és István főnemeseknek adományozta. Bár a Zápolya-család több mint 70 várat birtokolt, a Szepesi várat tartották a családi várnak és ott is székeltek. A várban született a Habsburg-házi királyok előtti utolsó magyar király – Zápolya János. Ő volt egyben a vár utolsó Zápolya tulajdonosa is, mert miután elvesztette a harcot a magyar trónért, 1528-ban a Habsburgok a várat elkobozták. A várat hamarosan, már 1531-ben Thurzó Sándornak ajándékozták. Amikor 1636-ban férfiágon a Thurzó-család kihalt, a várat a Csáky-család szerezte meg, és a vár családjuk birtokában maradt 1945-ig. A Csákyak a várat azonban csak a 17. század végéig lakták, mivel már a 18. század elején Hatkócon (Hodkovce), később Szepesmindszenten (Bijacovce), Kluknón (Kluknava) és más helyen is kényelmes kastélyokat építtettek és odaköltöztek. Ha a várba Hatkóc felől lépünk be, figyeljük meg a hajdani főkapu ötletes védelmét. A ma különálló falazott oszlopokat eredetileg gerendák kötötték össze, ez volt az első védelmi vonal. Ezután egy mély árok, majd egy magas fal következett, ez volt az előkapu. Csak ezután jutunk a 15. századi gótikus stílusú kapuhoz, amely előtt még egy csapóajtó volt. A kaput nem csak egy függőhíd felemelésével, hanem egy leengedhető vastag ráccsal is védhették. A kapun a középső várudvarra jutunk, itt volt a porkoláb háza, a falak mentén a helyőrség szállása, hátul pedig magtár. A várudvar bal oldalán egy megerősített kapu vezet a kiterjedt alsó várudvarra. E kapu megépítése előtt egy barbakán állt, azaz egy olyan torony, amelyen keresztül kellett menni, hogy a kapuhoz eljuthassunk. A várudvar falainak belső oldalához gazdasági épületek simultak. E várudvaron halad át a puhói kultúra népe erődjének fala is. Térjünk vissza a középső várudvarra. Innen egy meredek
úton a kapun keresztül feljutunk a román stílusú elővárba, amely a feltárások előtt nagy részben be volt temetve. Látjuk a helytartói palota romjait, egy malom helyét, a sziklában egy kis kivájt barlangot. A másik oldalon egy viszonylag jó állapotban megmaradt románkori kaput látunk, ezen keresztül jutunk fel a felső várba. A felső várban később egy másik kaput is építettek, ma a semmibe vezet. Eredetileg egy faállványon keresztül lehetett megközelíteni. A fellegvár természetesen a vár legrégibb és legértékesebb része. Közvetlenül a bejárattal szemben a sziklában egy nagy tartályt helyeztek el, csak egy keskeny nyílás vezet belé. A fellegvár közepén egy 13. század közepén épített köralapú öregtorony ékeskedik, amelynek bejárata eredetileg az első emelete magasságában volt. Az öregtornyot ma boltíves folyosó köti össze a 15. századból származó gótikus stílusú kis kápolnával. A kápolna mögött van a vár legértékesebb épülete – egy hatalmas, eredetileg háromemeletes, román stílusú palota, amelyet a 15-16. században gótikus stílusban építettek át. Az eredeti épületből talán a fejes, román stílusú kettős ablakoszlopok a legcsodálatosabbak. A vár fenséges elhelyezkedését és gyönyörű építészeti jellegét teljes egészében csak a várból magából csodálhatjuk meg. Már ezért is érdemes felmenni a várba.
Képek
