Vizsoly
A település nevével először egy 1215-ben keletkezett oklevélben találkozhatunk. A kezdeti időkben így szerepel a szövegekben: Vysl, Wysl, Wysol vagy Egyházasvizsoly (ez utóbbi elnevezés a már megépült templomára utal). A község kül- és belterületének leletanyaga több egymást követő kor megjelenésére utal. Mintegy háromezer évvel ezelőtt már letelepült életmódú, mezőgazdaságból élő lakói voltak az akkori Vizsolynak. A középkorban jelentős hellyé vált. Növekedése, gyarapodása amellett, hogy királyi birtok volt, annak tulajdonítható, hogy itt vezetett át a Kassára, Lengyelországba és Oroszországba menő legfontosabb kereskedelmi útvonal (via regia). Kiemelkedő birtokosa volt Vizsolynak Rákóczi Zsigmond (1544-1608) a Rákóczi-dinasztia alapítója. Jeles törökverő hadvezérként az ő serege győzött 1588-ban Szikszónál, mely az egész környékre jótékony hatással volt. Vizsoly jelentősebb birtokosai voltak: Mágóchy András, a Keglevich család, a Semsey család, Hagen Dávid stb. Az 1700-as években két vízimalom, iskola, serfőző ház, postahivatal, több vendégfogadó, kocsma is volt a faluban. Gabonatermesztést, rétgazdálkodást, szarvasmarha-sertéstenyésztést, szőlőtermelést folytattak a lakosok. Vizsolyt sem hagyták érintetlenül a 19. századi gazdasági, társadalmi, politikai változások. A szabadságharc, a járvány nagy véráldozatot követelt Vizsolytól is. 1941-ben a templom környékén végzett ásatások során középkori freskókat fedeztek fel. A református egyház ajándékba kapott egy eredeti példányt a vizsolyi bibliából.
